A Koccanás számomra olyan, mint egy vibráló televíziós képernyő 2005-ből. Vakító, stimuláló,
káprázik tőle a szem. Azért helyeztem 2005-be a történetet, mert ennek az időszaknak az ízzó,
harsány színvilága, közel áll társadalmilag a jelenünkhöz. Spiró szövegében különösen
izgalmasak a felbukkanó politikai áthallások és a szociális problémák bemutatása. 

E közben az egészét áthatja a sajátos magyar humor, amely egyszerre groteszk és fájdalmas.

A látvány nemcsak hangulatában vibrál: az öregek lakásában a televízió központi elemként
jelenik meg. Fényével uralja a teret, ezzel kifejezve milyen erősen hat a média az idősebb
generációra, hogyan formálja a valóságérzéküket. A jelmezeket erre a fülledt proletár atmoszférára szerettem volna felhangolni, a karakterekkel egy fajta nosztalgiát szerettem volna létrehozni, a kétezres évek magyar vígjátékai iránt és ezt torzítani egy tragikusabb valóság felé.